Bár az orosz-párti, Putyinista Index nem fogja kiengedni ezt a posztot a blogketrecébe, azért az FB csoportokban és egyéb felületeken megosztva reményeink szerint eljut néhány száz (talán ezer) olvasóhoz így is.

Egy új világrend jött létre 2014-ben, amikor a nemzetközi nyomásnak ellenállva Oroszország megszállta a Krím félszigetet és deklarálta szembenállását a legnagyobb világszervezetek (NATO, ENSZ, EU) akaratával, miközben saját hatalmi pólus kiépítésébe kezdett. De mi jellemzi ezt a bizonyos új biztonságpolitikai korszakot?

Az első, hogy mára egyértelműen kialakult két markáns katonai tábor: az egyik oldalon a NATO és támogatói állnak (pl Ausztrália, Japán, Dél-Korea), míg a másikon a Sanghaji együttműködés (SCO, Shanghai Cooperation Organisation) illetve, CSTO és BRICS államok közössége foglal helyet, egyelőre inkább gazdasági mint katonai ellen-pólust alkotva. Az "ellenpólus" legjelentősebb tagjai Oroszország mellett: Kína, India, Irán, Pakisztán és Brazília. Kapcsolatuk ugyan néha viharos (mint a pakisztáni - iráni ellentétek néha), de erős kapocs közöttük a közös Amerika- és nyugat ellenesség, ami idővel egységes katonai táborba sorolja őket (és amely katonai tábor már most is létezik, keretrendszer és katonai együttműködés szinten).

Az Egyesült Államok és Oroszország jelenleg Ukrajnában harcolnak egymással, nem nyílt háborúban, hanem inkább közvetett módon. Hasonló konfliktus lesz idővel a tajvani és a közel-keleti is, nem beszélve a hamarosan kezdődő és nagyon komoly nemzetközi válságot hozó Kelet-európai háborús konfliktusról. Az oroszok ukrajnai győzelme (Ukrajna kapitulációja) 2024 - 2026 között várható (Trump győzelme esetén már 2024 végén, esetleg 2025 elején), amit a Kelet-Európa elleni orosz agresszió követ majd. Putyin nem fog sokáig várni, októberben tölti be a 72. életévét. A NATO pedig nem fog kockáztatni egy atomháborút a Kelet-európai országokért. Ezek közül az elsők a baltikumi országok lesznek (Észtország, Lettország, Litvánia), melyeket az orosz hadsereg birtokba vesz majd.

Az új biztonságpolitikai korszak egy fokozatosan egyre több háborút hozó periódus lesz, melynek egyelőre a kezdetén vagyunk még (és a végét nem látjuk). A két katonai tömb egyre több területen és egyre több országban kerül konfliktusba egymással, erőviszonyaik pedig évről évre kiegyenlítettebbek. Az SCO országok területén él a Föld népességének 40%-a és az ide sorolódó országok által előállított GDP meghaladja a 30 milliárd dollárt.

Az új korszakra a legtöbb fejlett ipari ország katonai fejlesztésekkel készül és katonai kiadásaik évről évre történő emelésével. Minden jel arra utal, hogy komolyan kell venni az új korszak veszélyes irányba fordulását. Legfőképp itt, Kelet-Közép Európában.

***

Sajtószoba blog
 

Sokan és sokszor vetették már fel annak lehetőségét, hogy az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) nem a természet szüleménye és hogy valójában mesterséges körülmények között hozták létre valahol egy laboratóriumban, valamilyen ismeretlen célból. Legutóbb erről Dr. Robert Redfield járványszakértő beszélt - aki mellesleg az amerikai járványügyi központ vezetője is - és konkrétan azt vetette fel, hogy a SARS-CoV-2 egy kínai laborban született meg. Erről a Politico magazin írt (mely újság egyébként korábban 2015 emberének nevezte Orbán Viktort).

A kép forrása: telegraph.co.uk

Az új típusú koronavírus elsősorban a gyengéket, időseket, krónikus betegeket iktatja ki a társadalomból, vagyis azokat, akiknek eltartása plusz terheket ró az egyes államokra (és így a világra). Kezeltetésük, ellátásuk többnyire a dolgozó rétegek feladata és mindenhol a nagy ellátórendszerek (TB, egészségügy) kihívása. Ha a globális döntéshozók ezeket a plusz kiadásokat jelentő tömegeket és magát a világméretű túlnépesedést is megoldandó feladatként vizsgálják és olyan "gyógyírt" keresnek rá, mely kegyetlenül és erkölcstelenül bár, de megszünteti a problémakört, akkor felmerülhet bennük akár egy globális járványnak is a lehetősége. Egy olyan járványé, mely megszabadítja a világgazdaságot a válságtényezőktől.

A SARS-Co-V-2 nem szokványos vírus, egyértelműen magán hordozza a szisztematikus tervezés és biológiai károkozás minden jellemzőjét. Nehezen előzhető meg, a gyengéket támadja, könnyen mutálódik, gyorsan terjed, fenyegető a mortalitása (de nem annyira, hogy azért kiirtsa a népességet) és hosszan tartó, akár évekig húzódó népességszabályozóként működik. A kérdés: kik, miért, hol és milyen hosszútávú tervekkel alkották meg? Nézzük a "jelölteket":

Az első számú jelölt a szuperhatalmak köre: elsősorban Kína és az USA, mely országok mind tudományosan, mind katonailag, mind pedig hírszerzésüket illetően képesek egy világjárvány előidézésére (nem beszélve logisztikai lehetőségeikről). Kérdés, hogy az eleinte biológiai fegyvernek szánt vírus (SARS-CoV-2) véletlenül szabadult e ki laborjaikból, vagy eleve tudatos volt vuhani terjesztésük is. Vuhan városa Kína népesség-központjában fekszik, vagyis, ha szándék lehetett arra, hogy a hatalmas ázsiai országban egy kórokozó elterjedjen, akkor Vuhan 12 milliós metropolisza éppen ideális település kiindulópontnak. Ez a város Kína legnépesebb körzetének epicentrumában fekszik, vagyis körülötte minden irányban 950 km annak a képzeletbeli körnek a széle, melyen belül él Kína népességének 80-90%-a.

Persze a feladvány továbbra is fennáll: valóban Kína és valóban szándékosan indította el a járványt, hogy egyrészt így szabaduljon meg inaktív lakosaitól, másrészt átrendezze a világgazdasági viszonyokat? Feltételezhető, hogy Kína biológiai fegyverként fejlesztette ki a SARS-CoV-2 -t (az egyik laborjában), az előbb említett célokból vagy egyéb más okból? Nem zárható ki, hogy a fejlesztés során, vagy azt követően egy hiba folytán szabadult el ez a mesterséges vírus. De nyilván vannak más teóriák is.

Esetleg éppen az USA tervelte ki és terjesztette el legfőbb riválisa, Kína területén, hogy megbénítsa az ázsiai országot (csak nem számolt a globális terjedéssel)? Vagy esetleg alapból egy globális hatással számoló tervezés eredménye a járvány, melynek ugyan kiindulópontja lett Vuhan, ám a kezdetektől világméretű hatással kalkulálva hozták létre. Nagyjából ezek a legvalószínűbb forgatókönyvek és ezek közül is a harmadik a leginkább "életszerű", mivel a 2019 december óta (a vírus megjelenésétől) zajló események ezt igazolják leginkább.

Az amerikai Deep State - mely politikusok, milliárdosok, globális befolyással bíró üzletemberek, állami vezetők sőt kimagasló értelmiségiek köre  is - vélhetően 2019-ben látta elérkezettnek az időt arra, hogy beavatkozzon a világfolyamatokba és egy járvánnyal oldja meg a felmerülő globális gondokat (mint a túlnépesedés, a rengeteg inaktív lakos és elöregedés problémája). Nem kimondottan Kína volt a fő célpont tehát, bár annak gyengítése egybeesik az amerikai érdekekkel és köztudott (főleg tudományos körökben), hogy minden onnan kiinduló epidémia eljut a Föld minden pontjára. Pont ez is történt: 2019 decemberében azonosították az új típusú koronavírust és az általa okozott COVID-19 megbetegedést Vuhanban, majd egyetlen hónappal később már meg is jelent Európában is (elsőként Franciaországban), később pedig a többi kontinensen is.

2021 márciusának végén már 127-128 millió embert fertőzött meg az új típusú koronavírus világszerte, közel 3 millió halottal (ez 2,4 %-os az elhalálozási [mortalitási] arány). A továbbiakban évekig tartó járványokkal számolhatunk, újabb és újabb variánsokkal, újabb és újabb oltási programokkal. A SARS-CoV-2 egy új korszakot nyitott a világtörténelemben. 

***

Előrebocsátom: nálam Trump akkor vágta el magát végérvényesen, amikor 2017 június elsején bejelentette az Egyesült Államok kiléptetését a nemzetközi klímaegyezményből. Eddig a bizonyos napig szimplán csak ellenszenves volt számomra, mint egy milliárdos családba született, öntelt és ostoba szálloda-mágnás, aki egész életében parancsolgatáshoz szokott. Aztán persze jöttek az ostobaságok, az őrült nyilatkozatok (nincs is járvány, a vírus ellen fertőtlenítőszert kell fogyasztani ... stb), meg a külpolitikai baklövések (kurdok cserbenhagyása, Iránnal - Kínával kialakított már-már háborús helyzet ... stb) és persze a gázos belpolitikai döntések: fajgyűlölet támogatása, a zavargások ostoba kezelése. Betetőzte az egészet a vele partneri kapcsolatban álló nagy cégek támogatása, adócsökkentése, illetve a választási csalásról zagyválás most, a választás hajrájában. Kialakult az összkép: Trump egy korlátolt, ostoba és öntelt alak, aki személyes ambícióira használja elnöki hatalmát és az égvilágon semmi előremutatót nem tesz hazájáért, vagy pláne a világért. Vele ellentétben Biden számomra egy sokkal szimpatikusabb pasas, akinek gentleman gondolkodása már most a választás utáni nyilatkozatokban is érzékelhető: nem handabandázik (előbb arról, hogy nyert, aztán arról, hogy csalás történt), hanem nyugalomra int és az eredmények tiszteletben tartására szólít fel.

Joe Biden (A kép forrása: wikipedia.org)

Most, hogy Biden már 253 elektori voksot birtokol (november 7-én reggel), míg Trump csak 213-at tud felmutatni, ráadásul esélyes, hogy Biden szerzi meg napokon belül Pennsylvania 20, illetve Georgia 16 szavazatát is (amivel már 289 elektori voksa lesz, ami bőven elég a győzelemhez) szinte biztosra vehető a demokrata fordulat az USA-ban (és a megszabadulás Trump -tól). Örömteli fordulat volna, de miért is?

Először is - utalva bevezetőmre - az világ első számú ipari nagyhatalma visszalépne végre a nemzetközi klíma-egyezménybe és tenne komolyabb lépéseket is a klíma-helyzet javítására. Ez olyasmi, amivel nem szívesen foglalkozunk (amire nem szívesen gondolunk), viszont mindannyiunkat érinteni fog előbb-utóbb (de gyermekeinket egészen biztosan). Hamarosan olyan időjárási anomáliákat fogunk megélni, melyeket már nem söpörhetünk a szőnyeg alá (még a klíma-szkeptikusok sem). Valódi javulás nem érhető el az USA nélkül, így nem mindegy, hogy annak elnöke ostoba módon tagadja a problémát vagy segít annak megoldásában.

Másodszor véget érne az USA diplomáciai ámokfutása Kínával, Iránnal és az ázsiai diktatúrákkal kapcsolatban, némi enyhülést hozva a globális biztonságpolitikába. Trump a nemzetközi diplomáciában úgy működik, mint egy elefánt a porcelánboltban így csak idő kérdése, hogy kiélez egy olyan komoly háborús válságot, mely mindenkit érinthet így vagy úgy. Ennek veszélye hárulna el, ha nem kellene újabb 4 évig kockáztatnia vele a világnak.

Harmadszor Trump távozásával véget érne a faji ellentétek mesterséges élezése is, ami afféle "lőporos hordó" és időzített bomba ma az Egyesült Államokban. Jelenleg 43 millió afroamerikai és 49 millió latin-amerikai (spanyol ajkú) él az államokban (együttesen a népesség 30%-át alkotva), amihez több millió illegálisan letelepedett bevándorló is társul. Ezekkel az emberekkel úgy bánik jelenleg a Trump-adminisztráció, mint bűnözőkkel, pártolva a szélső-jobbos túlkapásokat és rendőri visszaéléseket. Az USA lakosságának egyharmada számára tehát a rettegés végét jelentené egy igazságosabb és méltányosabb kisebbségi-migrációs politika, amire csak Biden elnökségével van esély.

Negyedszer a jelenleg egyre távolságtartóbb amerikai - európai viszonyrendszert Biden elnökségével egy partneribb és gyümölcsözőbb együttműködés váltaná fel, mely kontinensünk (és benne hazánk) számára lényegesen előnyösebb gazdasági helyzetet eredményezne. Magyarország számára fontos például, hogy az itteni autógyárak továbbra is számíthatnak e az amerikai piacokra és az ezekben dolgozók megélhetése (GDP hozzájárulása) megmarad e továbbra is. Erre megint csak a Biden-kormányzat jelenthet csak esélyt.

Ötödször életképesebb, intelligensebb és szakszerűbb járvány-kezelés következhet, ami az egész világ számára kihatással lehet. Jelenleg az USA járvány-politikáját a káosz és nagyot-mondás jellemzi, minimális előre-gondolkodással. Ennek megváltoztatásában kulcsfontosságú az elnök és kabinetének szerepe. Láttuk mi telik Trumptól, ennél csak jobb helyzet jöhet a változással.

Hatodszor egy kiszámíthatóbb, kiegyensúlyozottabb, profibb és a nagy diktatúrák felé határozottabb nemzetközi politika következhet Bidennel, ami a Föld mind a 7,8 milliárd lakója számára fontos (volna). Biden mögött egy teljes demokrata összefogás áll, az egykori Obama-diplomácia teljes köre, olyan politikusokkal, akik készen állnak a Trump-féle káosz helyrehozására. Reméljük esélyt is kapnak hamarosan erre.  /2020.11.07.11:34/

 ***

Lapzártánk után jött a hír, mégpedig ma (azaz november 7-én) kora-délután: Joe Biden megszerezte a pennsylvaniai elektori voksokat és így ő lett az Egyesült Államok 46. elnöke!

Gratulálunk neki és szívből örülünk neki! Reméljük beváltja a posztunkban említetteket és véghez viszi a fordulatot az Egyesült Államok bel-, és külpolitikájában. Nagyon kell a változás, számtalan területen.

***

A koronavírus okozta járvány március 4-én érte el Magyarországot, a rendkívüli vészhelyzet március 11-én lett elrendelve és március 16-án zártak be a magyar iskolák. A napi új fertőzések száma március 23-től került tartósan 30 fölé, így ez a dátum az első hullám kezdetének is felfogható. Június másodikán már csak 29-re csökkent a naponta újonnan megfertőzöttek száma és innentől egészen a augusztus 6-ig 30 alatt is maradt. Így 64 napon keresztül elmondhattuk, hogy országunkban visszaszorult a járvány. Aztán jött az augusztus és a hónap hatodik napjától kezdődően mind több olyan nap következett, amikor 30 -nál többen kapták el a vírust. Így a második hullám kezdetét is augusztus 6-hoz köthetjük.  

A második hullám igazán durva számokat augusztus 26-tól produkál: az említett napon 73-an fertőződtek meg,27-én már 91 új megbetegedést rögzítettek, 28-án felszökött ez az adat 132-re, aztán augusztus 30-án hirtelen elérte a 292-es rekord-számot.

Bár augusztus közepén a környező országokban is fokozatos emelkedés kezdődött, Magyarország még ezzel a mostani megdöbbentő adattal sincs közelében a nyugati országoknak és például Csehországénak, ahol augusztus 21 óta kétszer is 500 közelében volt a napi új fertőzésszám. A legjobban fertőzött 10 európai állam egyébként: Oroszország (4900-5000 új napi megbetegedéssel), majd jön Spanyolország, Anglia, Franciaország, Olaszország, Németország, Ukrajna, Románia, Belgium és Svédország.

A legnagyobb kérdés most, hogy mit hoz a nyári turizmus mérséklődése és az ebből adódó esetleges járvány-visszaesést milyen mértékben rontja majd az őszi influenza vírusok megjelenése. Második kérdés, hogy lesz e vakcina oltás hazánkban és ha igen, akkor mikor? (Az oroszok teszteletlen vakcinája a róluk elnevezett rulettre emlékezteti az orvosokat.)

A posztban megjelent adatok forrásai:

• worldometers.info
• koronavirus.gov.hu

 ***

A magyarországi rendszerváltás időszakát, vagyis az 1987 szeptemberi lakitelki találkozótól az 1990-es, első szabad választásokig tartó időszak sajátos hangulatát leginkább maguk a "szereplők" tudják visszaadni, pontosabban azok a képek, melyeken a rendszerváltás "kulcsemberei" láthatóak. Ezekből szedtünk össze egy csokorra-valót, hogy az 1989 augusztusi "páneurópai piknik" évfordulójához közeledve, felidézzük történelmünk ezen éveit. Az itt következőkben láthatjuk a "kezdetek" elindítóit - Kis János filozófust, Lezsák Sándort (a lakitelki találkozó házigazdáját) - majd a rendszerváltáskori Kádárt a feleségével, a reform-kommunista politikusokat (egy képen a Pozsgay - Németh Miklós - Medgyessy triót), Horn Gyulát Pozsgay mellett, Antall Józsefet a parlamentben és a fiatal Fidesz-vezetőket: az akkor még liberális Orbánt (a Nagy Imre újratemetésen, a parlamentebn, majd kötetlen helyzetekben, sőt rendőrök által kocsinak szorítva, lentebb Kövér Lászlót táblával a nyakában tüntetve, az ellenzéki kerekasztal pillanatképeit (Szabad Györggyel) és legvégül a rendszerváltás tipikus újságait, plakátjait.

1. Kis János filozófus (középen)

2. Lezsák Sándor a lakitelki találkozón (1987 szeptember 27.)

3. Tüntetés a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése ellen (1988 május 27.)

4. Kádár és Ceausescu (Ferihegy, 1986 június 11.)

5. Kádár az őt leváltó Grósszal és a feleségével

6. A Pozsgay - Németh Miklós - Medgyessy trió

7. Pozsgay Horn Gyulával

8. Antall József a parlamentben (előtte Sólyom László)

9. Antall és az MDF kongresszus

10. Orbán híres beszéde közben a Nagy Imre újratemetésen (1989 június 16.)

11. A huszonéves Orbán és Deutsch

12. Itt még barátságban Fodor Gáborral, liberálisokként

13. Szalonspicc a feleséggel 

14. Ilyen is volt: rendőrök versus Orbán Viktor

15. A tüntető Kövér László

16. Egy másik liberális vezető: Pető Iván és a szintén liberális Orbán

17. A legfontosabb döntések helyszíne, az Ellenzéki Kerekasztal

18. A rendszerváltás szürke eminenciása: Szabad György, akivel két későbbi miniszterelnök egyeztet épp

19. Göncz Árpád, 56-os letartóztatottból lett köztársasági elnök

20. A rendszerváltás éveinek újságja a Reform

21. A rendszerváltás két leginkább ikonikus plakátja

Egyelőre ennyi, talán ez a 21 fotó is alkalmas volt arra, hogy felidőződjön bennünk a rendszerváltás hangulata. Igény esetén folytatjuk képsorozatunkat, addig is várjuk véleményeiteket!

 ***

Az idén januárban 36. születésnapját ünneplő Kim Dzson Un, Észak-koreai kommunista diktátor életmódját illetően két végén égette a gyertyát: elhízott, dohányzott, ivott (mértéktelenül evett), egyéb esetleges káros szenvedélyekről nem beszélve. A cukorbetegsége miatt fontos mértékletesség soha nem érdekelte. Aztán egyszer csak eltűnt a sajtó látóköréből, miközben először olyan hírek röppentek fel, hogy a koronavírus elől utazott el ismeretlen helyre, aztán meg, hogy komoly szívműtétnek vetette magát alá. A Korean Times - mely egy-két napja még egy Észak-Koreából elmenekült disszidensre hivatkozva, a diktátor 99%-os valószínűségű haláláról írt - már temette a koreai vezetőt. Közben azonban kiderült: Kim Dzsongun él.

A diktátor annak a Kim családnak a sarja, mely Észak-Koreát 1945 óta "uralja". (Koreában, miként nálunk is, a családnév szerepel elöl és utána következik a keresztnév.) A jelenlegi vezető nagyapja, Kim Ir Szen a második világháborút követően, szovjet támogatással került a félsziget északi, szovjet csapatok által "felszabadított" részének élére. 1948-ban aztán létrejött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, melynek így első, örökös elnöke lett. Alig két évvel később, 1950 június 25-én Sztálin ösztönzésére adott parancsot hadseregének a félsziget déli, nyugat által támogatott "szabad" részének megtámadására. Ezzel kitört a koreai háború, mely  három éven át tartott (az 1953 július 27 -én aláírt fegyverszüneti egyezményig). A harcokba előbb a déliek oldalán az Egyesült Államok avatkozott be (Douglas MacArthur tábornok vezetésével), majd Kína, az északiakat támogatva. Végül 1953 júniusára a demarkációs vonal visszahelyeződött az eredeti határvonal környékére (majdnem oda, ahonnan 3 évvel korábban a harc kiindult) és azóta is ott húzódik.

Kim Ir Szent aztán 1994-ben (82 évesen) elhunyt, országa vezetését pedig 52 éves fiára hagyta. Kim Dzsongil 17 esztendőn keresztül, egészen 2011 decemberéig irányította a népi Koreát, mégpedig folyamatosan a nagyhatalmak közt egyensúlyozva, Kína állandó támogatásával és az oroszok védelme alatt. Halálakor fia, Kim Dzsongun - aki sorrendben már a harmadik Kim lett Észak-Korea élén - 27 évesen (nem sokkal 28. születésnapja előtt) vette át a teljhatalmat. A ifjú Kim Dzsongun fél évvel hatalomra jutása után nősült meg, majd erőt mutató politikába kezdett és nukleáris programot indított, rakétatesztekkel. Közben viszont Dél-Koreával keresett békés kapcsolatokat.

Történelmi kézfogó (forrás: Tanjug/Korea Summit Press Pool via AP, File)

Ő lett az első északi vezető, aki Dél-Koreába látogatott (2018 áprilisában), az első, aki fogadta déli szomszédjának vezetőjét és az első, aki beleegyezett abba, hogy egy amerikai elnökkel találkozzon (2018 júniusi Trump - Kim találkozó Szingapúrban). Kim Dzsongun hozta tető alá Dél-Koreával a békét (mely az 1950/53 -as háború óta csak fegyverszünetként létezett, nem valódi békeszerződés formájában). Több mint 8 éve tartó elnöksége vegyes megítélésű: egyik részről kőkemény diktátor, őrültségre hajazó tettekkel és a világot fenyegető atomprogrammal, másrészről békére törekvő, tárgyalásokra kész politikus.

Ha Kim Dzsongun valóban meghalna, óriási lenne a tanácstalanság Észak-Korában. Az ország, mely háborúban fogant és amely mindig is a kommunista nagyhatalmak (Kína, Oroszország) köldökzsinórján védelme alatt létezett - miközben egy dinasztia apáról fiúra illetve unokára szálló átörökítéssel uralta - olyan helyzetbe kerülne, melyben még soha nem volt. Megszakadna a diktátori láncolata, mivel a regnáló diktátor kisfia Kim Dzsue csak a hetet töltötte be februárban. Ugyanakkor ott van Kim Dzsongun egyik húga, a 32 éves Kim Jodzsong, aki mindig is nagyon jó kapcsolatokat ápolt a diktátor testvérével és az elmúlt években nagyon komoly beleszólással bírt állami ügyekbe.

Lehetne persze az új elnök a Kim család egy másik tagja is, de előadódhat teljesen új opció is: Érdekes lehetőség például, ha ezúttal nem a Kim család venné kézbe az irányítást Észak-Koreában, hanem a párt egyik erőskezű, befolyásos tagja, aki elnyeri Peking és Moszkva támogatását is. Ebben az esetben nehezen jósolható meg Észak-Korea jövőbeni sorsa. Ha ugyanis egy világgal dacoló, háborút akaró tábornok kezébe vándorol a teljhatalom (akár úgy is, hogy egy átmenetileg hatalomra jutó Kim-testvértől ragadja el), nehéz hónapok vagy akár évek köszönthetnek a térségre (és közvetve a világbiztonságra is). Végül megemlíthető egy pozitív forgatókönyv is, mely szerint olyan ember kerülhet az elnöki székbe, aki békeszeretőként végre a két Korea egyesülésén munkálkodik majd. Erre viszont jelenleg sajnos kevés az esély.

Akárhogyan is lesz, félő - de valószínű is egyben - hogy Észak-Korea sorsát Pekingben és a Kremlben döntik el, ha Kim Dzsongun távozna az élők sorából.

 ***

Miniszterelnökünk április 19-én jelentette be - az ajkai kórházban járva, egy lélegeztető-gépekre vonatkozó tájékoztatása kapcsán - hogy az új típusú koronavírus-járvány (mely március 4-én jelent meg hazánkban) május 3-án fog tetőzni (vagy ahogyan ő fogalmazott: csúcsra futni). 

A bejelentést az orvos-társadalom (és az értelmiségi szabad gondolkodók népes tábora) némi malíciával és humorral fogadta, mert hiszen egy járvány napra pontos tetőzése (pláne annak ennyire konkrét "megjósolása") nyilvánvaló képtelenség. (Még jó, hogy nem mondták, hogy délután 16 óra 11 perckor fog ez bekövetkezni.) 

Az itt következő grafikonon az elmúlt egy hónap magyarországi fertőzésszámait láthatjuk, a worldometers.info adatai alapján. Jól látszik, hogy az időnkénti visszaesések dacára egy folyamatosan növekedő tendencia érvényesül, mely az utóbbi 12 napban (április 10 óta) öt alkalommal is 100 feletti új fertőzésszámot hozott (egyszer 200 felettit).

A grafikon tanulmányozása alapján egyelőre nem nagyon körvonalazódik semmiféle javulás. Ráadásul a kimutatás sajnos nem a reális adatsorokra épül, hiszen a valós fertőzés-számokat nem tudjuk hiszen mindazok, akiken átvonul a fertőzés, de tüneteikkel nem fordulnak orvoshoz - viszont másokat megfertőznek - "láthatatlanok" a hatósági nyilvántartások számára. (Nem beszélve bizonyos kozmetikázásokról, melyekről korábbi posztunkban már írtunk.)

De mit is jelent a "tetőzés", melyről Orbán Viktor és Müller Cecília beszél? A kormányzati kommunikáció szerint azt jelenti, hogy a tetőzés napjától kezdődően már nem növekszik tovább a betegek (fertőzöttek) száma, sőt fokozatos csökkenés jön a későbbiekben. Ugyanakkor a józanabb és szakmaibb megnyilvánulások szerint - sőt Müller Cecília későbbi nyilatkozata alapján - a tetőzést egy stagnálás követi majd (melyet a tisztifőorvos asszony "platóként emleget") .

Valóban fontos kérdés, hogy mennyi ideig tart vajon ez a stagnálás? Ha elhúzódik és mondjuk 100 feletti napi fertőzésszámnál "áll be" (hónapokig tartva), akkor egy kifejezetten vészterhes időszaknak nézünk elébe. Ebben az esetben a miniszterelnök szavaiba beleképzelt optimizmus, mely a közeli tetőzést határozza meg (és a járvány közelgő végét vizionálja) inkább negatív színezetet kap.

A tetőzés kérdéséhez kapcsolódik az érettségik problémája, melyeket épp a tetőzés bejelentett napja után kezdenének meg (május 4-én), mégpedig az ország közel ezer középiskolájában és 120 ezer érintett diákkal illetve tanárral. Átgondolandó lenne más lehetőségeket is megfontolni.

A járvány sajnos csak a vakcinákkal történő tömeges oltások megkezdésével mérséklődhet jelentősen, azonban nagy kérdés, hogy idén sor kerülhet e minderre? 

 ***

Napok óta döbbenetes számadatok érkeznek az Egyesült Államokból: április másodika óta 30 ezer felett van a napi koronavírus fertőződések száma. Április 2 óta csak egyetlen alkalommal volt 30 ezer alatt: április 5-én. Az USA területén már majdnem fél millió a fertőzött (április 10-én késő este: 496 556) és majdnem 19 ezer a járványban elhunyt. 

A fertőződések területi eloszlása nagyon egyenlőtlen: az össz megbetegedések 34 százaléka egyetlen városra koncentrálódik, ez pedig a 23 millió lakosú (az agglomerációt nem nézve is 8,5 milliós) New York. A szűkebben vett városi területen is 10 431 az egy négyzetkilométerre eső lakosok száma, így jelenleg ez az Egyesült Államok legsűrűbben lakott övezete. Sokáig a világ Olaszországra és Spanyolországra figyelt a járvány gyors terjedése és a rengeteg haláleset miatt, de most pár napja már az USA -ból érkeznek a legrémisztőbb hírek. Míg az egyes Nyugat-, és Dél-európai országokban legfeljebb 600 - 800 a napi haláleset, addig az USA - ban már közel 2 ezren halnak meg naponta (április 10-én 2035 volt az elhunytak száma).

Pedig eleinte Donald Trump nem nagyon akarta komolyan venni a vészjelzéseket és még az első néhány száz amerikai megbetegedéskor sem mutatott hajlandóságot - az Európában akkor már ijesztően alakuló járványhelyzet dacára sem - a szükséges vészhelyzeti rendelkezések bevezetésére. Később aztán, mikor az USA élre tört a megfertőződések számában, megkezdődött a kapkodás.

Jelenleg az Egyesült Államok és azon belül is főleg New York óriási bajban van. Hamarosan a Föld összes fertőzéses esetének már közel egyharmada lesz az USA területén (ez most még 29,3%). De önmagában New York így is megelőzi akármelyik európai országot a maga 170 ezres betegszámával.

Láthatóan az amerikaiak alig vannak felkészülve a kritikus helyzetre, sokan ezért nem csak Trump elnököt, hanem a demokrata New York-i főpolgármestert, Bill de Blasio is okolják, aki szerintünk túl későn reagált a katasztrófára. New Yorkban jelenleg napi 700-800 ember halálozik el a koronavírus okozta megbetegedésekben, így ideiglenes hűtőkocsikban kénytelenek tárolni a holttesteket.

Nem tudni meddig fajul még a helyzet és mikortól tud úrrá lenni a nehézségeken az Egyesült Államok illetve New York vezetése. Bennünket magyarokat az amerikai helyzeten túl azonban nyilván saját sorsunk érdekel leginkább. Erre vonatkozik kérdésünk is:

A szavazás állása 1586 szavazat után (5843 látogatást követően): 57% szerint (902 voks) 4 hónapon belül véget ér a járvány Magyarországon, 43% szerint pedig tovább fog tartani mint 4 hónap (vagyis tovább tart, mint augusztus). Az elhúzódó járványt gondolókon belül 14% véli úgy, hogy több, mint egy év múlva lesz vége az csak egésznek.

Várjuk már egy ideje, hogy vajon milyen döntést hoznak majd az idei érettségik lebonyolítása kapcsán Magyarországon és a találgatások közben több variáció is felmerült. Az egyik az volt, hogy elhalasztják az egészet (néhány hónapra, vagy akár egy egész évre, mégpedig összevonva 2021 -re két évfolyam vizsgáztatását); de az is szóba került az egyes internetes fórumokon, hogy esetleg on-line írásbelik lesznek majd. Bár ez még nem hivatalos, most úgy tűnik, hogy végül egy teljesen új verzió fog megvalósulni, mégpedig az, hogy idén CSAK írásbeliket tartanak, szóbeliket pedig nem. [forrás]

Ez azt jelenti, hogy úgy tűnik mégis csak kiteszik a járványveszélynek azt a cirka 100 ezer magyar fiatalt és több ezer pedagógust, akiknek résztvevőként, vagy szervezőként feladatokat kell majd ellátniuk május első hetében az érettségik kapcsán. Igaz ugyan, hogy a 100 ezres szám valamivel csökkenni fog, mert a továbbtanulást nem választókat és a szintemelésre készülőket kivonják majd, így is 70-75 ezer érettségizővel és több ezer tanárral kell számolni. Ez pedig vagy 80 ezer magyar család veszélyeztetését jelenti, hiszen az vizsgákról hazatérők egyénenként 3-5 családtaggal kerülnek azonnal kapcsolatba. Így akár 400 ezer ember is érintett lehet, ami komoly bővülést jelenthet a járványterjedés szempontjából. (Pedig így is már naponta 200 feletti az új fertőződések száma.)

Az európai országok többségében sajnos valóban probléma, hogy miként kezeljék a 2020-as érettségiket, hiszen a járvány mindenhol nagy ütemben terjed. A legtöbb koronavírus fertőzött jelenleg Spanyolországban, Olaszországban, Németországban és Franciaországban van (ezen államokban együttesen 540 ezren fertőzöttek meg eddig, január 24 óta, amikor a SARS-CoV-2 vírus megjelent kontinensünkön) és naponta mindegyik említett országban 4-6 ezer új fertőzést regisztrálnak.

Magyarország a 30. helyen van Európában a fertőzöttek számát tekintve (50 ország között), 29 európai állam előz meg bennünket. Vagyis a középmezőnybe tartozunk (április 10-én: 1190 betegnél és 77 elhalálozottnál tart a járvány). Viszont a terjedés mértéke most ugrásszerű növekedést mutat, így talán 75-80 ezer ember iskolákba berendelése nem tűnik jó ötletnek (sem átgondolt lépésnek).

A hivatalos kormányzati döntés és kommunikáció előtt remélhetőleg még megfontolják az érettségikre vonatkozó döntést.

A koronavírus (SARS-CoV-2) és a COVID-19 európai megjelenése, sőt intenzív terjedése közepette óhatatlanul fókusz kerül az orvostudomány történelmi fejlődésére is. Felmerülhet bennünk a kérdés: mióta tud az emberiség egyáltalán tudatosan szembeszállni a járványokkal? Miért volt annyira védtelen Európa évszázadokkal ezelőtti társadalma a középkori fertőzésekkel és betegségekkel szemben? Miért tekinthető fejlettebbnek a sokkal régebbi ókor orvostudománya a későbbi (és így elvben fejlettebb) középkorinál?

Hippokratész

Ha az ókort vizsgáljuk, már a Krisztus előtti III. században találunk írott forrásokat arról, hogy mind Kínában, mind pedig a Hellász vidékein akadtak az emberi testre kíváncsi (annak belsejét is látni akaró) így boncolásokat végző "orvosok". Ilyen volt például a görög Hérophilosz (Kr.e. 335 - Kr.e. 280), aki a feljegyzések szerint Krisztus előtt 300 körül már több boncolást is végzett Alexandriában. Hozzá kötjük az idegek, illetve artériák és vénák első leírásait is. Ami az ókor orvosait illeti, két másik nevet feltétlenül meg kell még említeni, az egyik Hippokratész (Kr.e. 460 - Kr.e 377), a másik Galénosz (Kr.u. 129 - K.u. 216). Hippokratész (akinek esküszövegét ma minden orvosi egyetemről kikerülő hallgatónak meg kell tanulnia) az ókori Hellasz egyik leginkább elismert tudósa és az orvostudomány atyja volt. Galénosz bár a Kis-ázsiai Pergamonban született, ám Rómában lett korának leghíresebb orvosa. Több császár személyes gyógyítója lett és anatómiai munkái, testnedvekkel foglalkozó értekezései égészen a reformáció koráig meghatározóak maradtak.

A Nyugat-Római Birodalom 476 -ban omlott össze és a germán törzsek megjelenésével illetve saját államaik megszületésével (pl. Frank Királyság, Keleti Gót Királyság ... stb) egy új korszak köszöntött a világra: ez lett a középkor. Az új és kereken egy ezredéven át tartó időszak (476 - 1492) legerősebb összetartó erejét és legfőbb jellemzőjét a mindent uraló kereszténység adta. A keresztény egyház évszázadokon keresztül dogmatizálta Európa társadalmát, gátolva a tudományok fejlődését és így az orvostudomány továbblépését is. Így a gyógyítás megrekedt egy bizonyos szinten, még az ókor vívmányai is - Hérophilosz, Hippokratész és Galénosz munkássága is - nagyrészt feledésbe merült. 

Michiel Jansz van Mierevelt festménye egy kora-újkori boncolásról

A középkori keresztény egyház kezdetben tiltotta a boncolásokat, így az orvoslás alapjait jelentő anatómia sem fejlődhetett tovább. A sebeket, háborús sérüléseket a borbélyok kezelték (mert csak nekik voltak éles eszközeik, vékony pengéik, sebollóik ... stb), a többi betegséget füstölőkkel, imákkal és érvágásokkal az ispotályokban "gyógyították" a szerzetesek. (Azt hitték, hogy a betegségeket a vérbe kerülő romlott anyag okozza, amit így le kell "csapolni" a beteg testből) Ilyen körülmények között óriási pusztítást tudott okozni Európában 1346-1353 között a pestis (dögvész, vagy fekete halál), majd 1495-500 közt a nagy Nyugat-európai szifiliszjárvány. (Mindkét megbetegedést baktérium okozza, előbbit a Yersinia pestis, utóbbit pedig a Treponema pallidum.) Közben megjelent a lepra is és a tbc is (szintén még a középkorban). A lepra (mely az ókor óta keserítette meg az életet), az XIV. század első felében százezreket betegített meg és a kontinens több pontján teremtett úgynevezett lepratelepeket.

A középkori orvosláshoz képest fejlődést és változást két nagy szellemi áramlat hozott: a reneszánsz és később a reformáció. A reneszánsz illetve humanizmus életre hívta az első európai egyetemek bővülését, így létrejöttek az első orvosi karok is. Petrarca itáliai munkássága az 1340-es években és az őt követő humanisták a korábbi Isten- és vallásközpontú világnézetet emberközpontú világnézetre cserélték. A megkérdőjelezhetetlenség (dogmatizmus) helyett lassan Európa egyre több pontján megjelent a világias gondolkodás, a kérdések nem kizárólag vallás-alapú magyarázatának igénye. (A párizsi Sorbonne 1257 -ben kezdte meg működését.) A világ kicsit kinyílt és az emberiség újra nyitottá vált az ókori bölcsek tanításaira.

Az új időkkel, a középkor végén egyre több helyen kezdtek megint boncolásokat: például a bolognai Mondino de Luzzi (1270-1326) már 1315-ben engedéllyel végezhetett boncolást, sőt arról tanulmányt is készíthetett. Ez a későbbi évtizedekben széles körben került az egyetemek orvosi karainak tananyagába. A padovai Alessandro Benedetti (1450-1512) anatómiai tantermekben végzett emberi testeken feltárásokat. Leonardo da Vinci (1452–1519) szintén boncolt, de ő elsősorban az emberi test ábrázolása céljából. A németalföldi Andreas Vesalius (1514-1564) már az újkor gyermekeként anatómiai tankönyvet is készített.

Az orvostudomány tehát a középkori keresztény egyház mindenhatóságának gyengülésével kezdett újra fejlődésnek indulni. Bár az egyház még ekkor is indított pereket tudósok ellen - mint Giordano Bruno és Galileo Galiei ellen (előbbit máglyára ítélték 1600-ban, utóbbi elzárásra kényszerítették 1633-ban), azért fokozatosan enyhült az egyház elnyomó szerepe. Innentől jelentek meg sorra az orvostudomány vívmányai, mint a mikroszkóp felfedezése (1590 - Zacharius Janssen), a vérkeringés megismerése (1616 - William Harvey), a baktériumok első leírása (1670 - Anton van Leeuwenhoek), a sztetoszkóp feltalálása (1816 - René Laennec) ... stb. Európa egyetemei a fejlődés kiindulópontjaivá váltak és a járványokkal szembeni harc is új szakaszába lépett: 1796-ban Edward Jenner jóvoltából az első himlőoltások is megvalósulhattak.

Az új korok találmányai dacára a járványok még a XIX. sőt XX. században is gyakran pusztították Európa lakosságát. 1830-ban a kolera söpört végig a kontinensen (az ókor óta sokadszorra), majd jött az első világháború nyomában (1918/19-ben) a spanyolnátha. A legutóbbi évtizedek egyik legveszélyesebb kórokozója az 1976-ban azonosított Ebola vírus lett (az afrikai Kongó Ebola nevű folyójáról elnevezve), 1976 óta sajnos többször fel-fel bukkant Afrikában, legutóbb 2013-2016 közt Nyugat-Afrikában, 11 ezer embert megölve.

A járványok elleni küzdelem tehát egy idős az emberiséggel. A legnagyobb epidémiák a középkorban pusztítottak (tízmilliókkal végezve), ám a középkor vége változást hozott és az egyház uralmát felváltotta a józan ész "uralma". Remélhetőleg ennek idejét éljünk napjainkban is, mely kor pár hónapja új feladvány elé állította a világ orvosait és tudósait, ez pedig a koronavírus lett.

/Ha érdekesnek találtad posztunkat, talán kíváncsi vagy előző írásainkra is: "Mi változik a járvány után" - melyben szavazhatsz is arról, hogy szerinted meddig tart még a járvány, és "Valós számokat látunk e a járvány kapcsán"./

 ***