Az idén januárban 36. születésnapját ünneplő Kim Dzson Un, Észak-koreai kommunista diktátor életmódját illetően két végén égette a gyertyát: elhízott, dohányzott, ivott (mértéktelenül evett), egyéb esetleges káros szenvedélyekről nem beszélve. A cukorbetegsége miatt fontos mértékletesség soha nem érdekelte. Aztán egyszer csak eltűnt a sajtó látóköréből, miközben először olyan hírek röppentek fel, hogy a koronavírus elől utazott el ismeretlen helyre, aztán meg, hogy komoly szívműtétnek vetette magát alá. A Korean Times - mely egy-két napja még egy Észak-Koreából elmenekült disszidensre hivatkozva, a diktátor 99%-os valószínűségű haláláról írt - már temette a koreai vezetőt. Közben azonban kiderült: Kim Dzsongun él.

A diktátor annak a Kim családnak a sarja, mely Észak-Koreát 1945 óta "uralja". (Koreában, miként nálunk is, a családnév szerepel elöl és utána következik a keresztnév.) A jelenlegi vezető nagyapja, Kim Ir Szen a második világháborút követően, szovjet támogatással került a félsziget északi, szovjet csapatok által "felszabadított" részének élére. 1948-ban aztán létrejött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, melynek így első, örökös elnöke lett. Alig két évvel később, 1950 június 25-én Sztálin ösztönzésére adott parancsot hadseregének a félsziget déli, nyugat által támogatott "szabad" részének megtámadására. Ezzel kitört a koreai háború, mely  három éven át tartott (az 1953 július 27 -én aláírt fegyverszüneti egyezményig). A harcokba előbb a déliek oldalán az Egyesült Államok avatkozott be (Douglas MacArthur tábornok vezetésével), majd Kína, az északiakat támogatva. Végül 1953 júniusára a demarkációs vonal visszahelyeződött az eredeti határvonal környékére (majdnem oda, ahonnan 3 évvel korábban a harc kiindult) és azóta is ott húzódik.

Kim Ir Szent aztán 1994-ben (82 évesen) elhunyt, országa vezetését pedig 52 éves fiára hagyta. Kim Dzsongil 17 esztendőn keresztül, egészen 2011 decemberéig irányította a népi Koreát, mégpedig folyamatosan a nagyhatalmak közt egyensúlyozva, Kína állandó támogatásával és az oroszok védelme alatt. Halálakor fia, Kim Dzsongun - aki sorrendben már a harmadik Kim lett Észak-Korea élén - 27 évesen (nem sokkal 28. születésnapja előtt) vette át a teljhatalmat. A ifjú Kim Dzsongun fél évvel hatalomra jutása után nősült meg, majd erőt mutató politikába kezdett és nukleáris programot indított, rakétatesztekkel. Közben viszont Dél-Koreával keresett békés kapcsolatokat.

Történelmi kézfogó (forrás: Tanjug/Korea Summit Press Pool via AP, File)

Ő lett az első északi vezető, aki Dél-Koreába látogatott (2018 áprilisában), az első, aki fogadta déli szomszédjának vezetőjét és az első, aki beleegyezett abba, hogy egy amerikai elnökkel találkozzon (2018 júniusi Trump - Kim találkozó Szingapúrban). Kim Dzsongun hozta tető alá Dél-Koreával a békét (mely az 1950/53 -as háború óta csak fegyverszünetként létezett, nem valódi békeszerződés formájában). Több mint 8 éve tartó elnöksége vegyes megítélésű: egyik részről kőkemény diktátor, őrültségre hajazó tettekkel és a világot fenyegető atomprogrammal, másrészről békére törekvő, tárgyalásokra kész politikus.

Ha Kim Dzsongun valóban meghalna, óriási lenne a tanácstalanság Észak-Korában. Az ország, mely háborúban fogant és amely mindig is a kommunista nagyhatalmak (Kína, Oroszország) köldökzsinórján védelme alatt létezett - miközben egy dinasztia apáról fiúra illetve unokára szálló átörökítéssel uralta - olyan helyzetbe kerülne, melyben még soha nem volt. Megszakadna a diktátori láncolata, mivel a regnáló diktátor kisfia Kim Dzsue csak a hetet töltötte be februárban. Ugyanakkor ott van Kim Dzsongun egyik húga, a 32 éves Kim Jodzsong, aki mindig is nagyon jó kapcsolatokat ápolt a diktátor testvérével és az elmúlt években nagyon komoly beleszólással bírt állami ügyekbe.

Lehetne persze az új elnök a Kim család egy másik tagja is, de előadódhat teljesen új opció is: Érdekes lehetőség például, ha ezúttal nem a Kim család venné kézbe az irányítást Észak-Koreában, hanem a párt egyik erőskezű, befolyásos tagja, aki elnyeri Peking és Moszkva támogatását is. Ebben az esetben nehezen jósolható meg Észak-Korea jövőbeni sorsa. Ha ugyanis egy világgal dacoló, háborút akaró tábornok kezébe vándorol a teljhatalom (akár úgy is, hogy egy átmenetileg hatalomra jutó Kim-testvértől ragadja el), nehéz hónapok vagy akár évek köszönthetnek a térségre (és közvetve a világbiztonságra is). Végül megemlíthető egy pozitív forgatókönyv is, mely szerint olyan ember kerülhet az elnöki székbe, aki békeszeretőként végre a két Korea egyesülésén munkálkodik majd. Erre viszont jelenleg sajnos kevés az esély.

Akárhogyan is lesz, félő - de valószínű is egyben - hogy Észak-Korea sorsát Pekingben és a Kremlben döntik el, ha Kim Dzsongun távozna az élők sorából.

 ***