Egyszer véget fog érni, vagy a várva várt vakcina kifejlesztése miatt, vagy a sokat emlegetett nyájimmunitás okán, esetleg az orvostudomány nagy felfedezése, a gyógyszer kifejlesztése következtében, de véget ér a koronavírus járvány is (mint minden más eddigi pandémia az emberiség történetében). Nem tudjuk, hogy valósak e a járványterjedéssel kapcsolatos számok - amiről előző posztunkban is írtunk [Valós számokat látunk a járvány kapcsán?] - de ha igen, akkor nem kizárt, hogy Európa egyes területein máris csökkenni kezdett a megbetegedések száma (míg nálunk egyelőre még a bővülés fázisában vagyunk). Viszont kérdés: mi lesz a járvány után, mi változik majd?

Gazdasági értelemben újjáépítésnek kell következnie, mert akár 2-3 hónap múlva, akár fél vagy egy év múlva ér is véget a járvány, óriási gazdasági-pénzügyi károkat hagy maga mögött. A fogyasztás drasztikusan visszaesett mindenhol és az emberek gondolkodása is átalakult: a járvány ugyanis megtanított bennünket arra, hogy a legszükségesebb dolgokkal is be lehet érni a teljes élethez, nem feltétlenül kell mindig mindent megvásárolnunk, amire a média sarkall bennünket. Ez a gondolkodásbeli paradigma-váltás pedig a fogyasztói társadalom jelentős átalakulását hozza majd. 

Átértékelődött az otthon  és a családi fészek fogalomköre is: mivel mindenki hosszú időt töltött otthon, a kijárási korlátozások és tilalmak miatt, a többség ráébredt már arra, hogy a kényelmes és valódi pihenést nyújtó lakás vagy ház mennyire fontos életünk teljessé tételében. A tágas, nem csupán a munka utáni alvásra szolgáló, hanem az életnek magának is színteret adó családi fészek igénye hatványozottan merül fel a járvány után az emberek többségében.

Átértékelődnek bizonyos szakmák is, hiszen a járvány miatt most fókusz került olyan területekre, mint az oktatás és egészségügy, pont azon vertikumok, melyeket anyagilag eddig kevéssé becsült meg az állam. A kérdés, hogy milyen sorrendben kell köszönetet mondania az ország vezetésének és nekünk is az egyes hivatások képviselőinek, amiért helyt álltak/helyt állnak a vészhelyzetben, fontos "feladvánnyá" vált és egyúttal meg is mutatta nekünk, hogy hol van behozni valónk. A tanárok, akiknek munkájába most saját gyerekeinkkel foglalkozva (a távoktatás keretében segítve őket) bepillantást nyerhettünk és az ápolók, mentősök, körzeti-, illetve kórházi orvosok, akik saját biztonságuk és életük kockáztatásával dolgoztak/dolgoznak értünk méltatlanul alábecsült helyzetben voltak a járvány előtt, így az újjáépítésnek elsők között ezen kell majd változtatnia.

Átértékelődnek az emberi kapcsolatok is, hiszen részben a hónapokig tartó szoros családi összezártság, részben a párkapcsolatok erősebb egymásra utaltsága, részben pedig a baráti kötelékek átalakulása felszínre hozták a gyenge pontokat. Felszínre kerültek mindazok a problémák, melyek a járvány előtt megszokott rohanásban és a sokkal kevesebb együtt töltött időben egyáltalán nem ütköztek ki.

A higiéniához való viszonyunk is jelentősen megváltozik, mert a járvány mindenkit megtanított arra, hogy mennyire fontos a kézmosás, a tisztaság és a higiéniai előírások betartása, ha nem akarunk megfertőződni. Járványok sajnos ezután is lesznek, de talán innentől picit felkészültebbek leszünk majd és mindennapjainkban is több időt szánunk a higiéniára.

Az idegenekkel való kapcsolatunk is változik majd és az állandó ölelkezések, puszilkodások, simogatások válogatás nélkülisége mérséklődik a későbbiekben. Remélhetőleg nem maradunk emberkerülők, akik egy-egy köhögésre menekülőre fogják és nem szűnik meg a kézfogás ősi üdvözlési formája sem, viszont a túlzott és válogatás nélküli kontaktok gyakoriságának valóban nem árt a visszafogottság.

Végül a korábbi életszínvonalunk visszatérése terén még jelenleg érezhető pesszimizmus és borúlátás remélhetőleg a járvány elmúltával változni fog, bár sajnos valóban nagy utat kell megtennünk a gazdasági gödörből való kilábalás során. Az államnak helyre kell majd állítania az ország működőképességét, szerepet kell vállalnia a fogyasztás újraindulásában, a válság miatt tönkrementek megmentésében és piacgazdaságunk járvány előtti szinte emelésében.  

Friss kérdésünk ezúttal a járvány végére vonatkozik: