Egyszer véget fog érni, vagy a várva várt vakcina kifejlesztése miatt, vagy a sokat emlegetett nyájimmunitás okán, esetleg az orvostudomány nagy felfedezése, a gyógyszer kifejlesztése következtében, de véget ér a koronavírus járvány is (mint minden más eddigi pandémia az emberiség történetében). Nem tudjuk, hogy valósak e a járványterjedéssel kapcsolatos számok - amiről előző posztunkban is írtunk [Valós számokat látunk a járvány kapcsán?] - de ha igen, akkor nem kizárt, hogy Európa egyes területein máris csökkenni kezdett a megbetegedések száma (míg nálunk egyelőre még a bővülés fázisában vagyunk). Viszont kérdés: mi lesz a járvány után, mi változik majd?

Gazdasági értelemben újjáépítésnek kell következnie, mert akár 2-3 hónap múlva, akár fél vagy egy év múlva ér is véget a járvány, óriási gazdasági-pénzügyi károkat hagy maga mögött. A fogyasztás drasztikusan visszaesett mindenhol és az emberek gondolkodása is átalakult: a járvány ugyanis megtanított bennünket arra, hogy a legszükségesebb dolgokkal is be lehet érni a teljes élethez, nem feltétlenül kell mindig mindent megvásárolnunk, amire a média sarkall bennünket. Ez a gondolkodásbeli paradigma-váltás pedig a fogyasztói társadalom jelentős átalakulását hozza majd. 

Átértékelődött az otthon  és a családi fészek fogalomköre is: mivel mindenki hosszú időt töltött otthon, a kijárási korlátozások és tilalmak miatt, a többség ráébredt már arra, hogy a kényelmes és valódi pihenést nyújtó lakás vagy ház mennyire fontos életünk teljessé tételében. A tágas, nem csupán a munka utáni alvásra szolgáló, hanem az életnek magának is színteret adó családi fészek igénye hatványozottan merül fel a járvány után az emberek többségében.

Átértékelődnek bizonyos szakmák is, hiszen a járvány miatt most fókusz került olyan területekre, mint az oktatás és egészségügy, pont azon vertikumok, melyeket anyagilag eddig kevéssé becsült meg az állam. A kérdés, hogy milyen sorrendben kell köszönetet mondania az ország vezetésének és nekünk is az egyes hivatások képviselőinek, amiért helyt álltak/helyt állnak a vészhelyzetben, fontos "feladvánnyá" vált és egyúttal meg is mutatta nekünk, hogy hol van behozni valónk. A tanárok, akiknek munkájába most saját gyerekeinkkel foglalkozva (a távoktatás keretében segítve őket) bepillantást nyerhettünk és az ápolók, mentősök, körzeti-, illetve kórházi orvosok, akik saját biztonságuk és életük kockáztatásával dolgoztak/dolgoznak értünk méltatlanul alábecsült helyzetben voltak a járvány előtt, így az újjáépítésnek elsők között ezen kell majd változtatnia.

Átértékelődnek az emberi kapcsolatok is, hiszen részben a hónapokig tartó szoros családi összezártság, részben a párkapcsolatok erősebb egymásra utaltsága, részben pedig a baráti kötelékek átalakulása felszínre hozták a gyenge pontokat. Felszínre kerültek mindazok a problémák, melyek a járvány előtt megszokott rohanásban és a sokkal kevesebb együtt töltött időben egyáltalán nem ütköztek ki.

A higiéniához való viszonyunk is jelentősen megváltozik, mert a járvány mindenkit megtanított arra, hogy mennyire fontos a kézmosás, a tisztaság és a higiéniai előírások betartása, ha nem akarunk megfertőződni. Járványok sajnos ezután is lesznek, de talán innentől picit felkészültebbek leszünk majd és mindennapjainkban is több időt szánunk a higiéniára.

Az idegenekkel való kapcsolatunk is változik majd és az állandó ölelkezések, puszilkodások, simogatások válogatás nélkülisége mérséklődik a későbbiekben. Remélhetőleg nem maradunk emberkerülők, akik egy-egy köhögésre menekülőre fogják és nem szűnik meg a kézfogás ősi üdvözlési formája sem, viszont a túlzott és válogatás nélküli kontaktok gyakoriságának valóban nem árt a visszafogottság.

Végül a korábbi életszínvonalunk visszatérése terén még jelenleg érezhető pesszimizmus és borúlátás remélhetőleg a járvány elmúltával változni fog, bár sajnos valóban nagy utat kell megtennünk a gazdasági gödörből való kilábalás során. Az államnak helyre kell majd állítania az ország működőképességét, szerepet kell vállalnia a fogyasztás újraindulásában, a válság miatt tönkrementek megmentésében és piacgazdaságunk járvány előtti szinte emelésében.  

Friss kérdésünk ezúttal a járvány végére vonatkozik:

A történelem számtalan járvánnyal sújtotta már az emberiséget, ilyen volt az 1347 és 1353 közti nagy európai pestisjárvány, az 1830-as kolerajárvány és az 1918/19-es spanyolnátha járvány. Milliókat érintett mindegyik, akárcsak a jelenlegi koronavírus pandémia, mely már a másfél millió megbetegedésnél jár.

Európában már 76. napja van jelen a COVID-19 megbetegedést okozó SARS-CoV-2 azonosítójú, új koronavírus és azóta kontinensünkön (április 8-ig) körülbelül 660 ezer embert betegített meg (kb 55 ezer halálesettel). További 780 ezer ember  fertőződött meg Európán kívül, legnagyobb mértékben az Egyesült államokban (ahol április 8 -ig 400 ezer megbetegedést regisztráltak). Országonként nagy eltérések vannak azonban: ma a legtöbben Spanyolországban, Olaszországban és Németországban fertőződtek meg. Ez a három ország adja az össz európai megbetegedések 60% -át. Nálunk a mai napig 895 a fertőzöttek száma és 50 -en hunytak el a vírus következtében. Sajnos már naponta 70-80, - hamarosan 24 óránként több 100 - fővel gyarapodhat a fertőződések száma.

Legalábbis ezeket a számokat látjuk - halljuk a médiában! DE igazak e vajon?

Az adatok mögött sajnos nem tudjuk, hogy mennyi valóságtartalom húzódik. Több probléma is gátolja ugyanis a tisztánlátást: az egyik, hogy a vírussal megfertőzöttek jelentős része nem kerül az egészségügyi nyilvántartási rendszerbe. Vagy otthon marad az illető és nem szól tüneteiről senkinek (majd kiheveri, úgymond "lábon kihordja" a betegséget) vagy terjeszti amerre jár és ugyancsak nem fordul orvoshoz (önmagát kúrálva közben). Egyik esetben sem kerül az állami beteg-nyilvántartás látókörébe.

A második probléma a tesztelések számával van, Európa-szerte. A társadalom egy része próbál ugyan helyesen eljárni (időben megtudni, hogy COVID-19 beteg, majd otthoni önkéntes karanténba vonulni, ha komolyabb a baj, akkor pedig kórházba menni), csakhogy esélye sincs erre, mert eleve nem is derül ki, hogy koronavírus fertőzött. Nem tesztelik erre, mert szinte sehol nincs elég teszt. Ezeknek a betegeknek a többsége nem kerül kórházba (és így a nyilvántartásba sem), hanem egyszerűen átmegy rajta a betegség (amiről ő maga sem tudja, hogy COVID-19), miközben akár 8-10 másik embert is megfertőz.

Végül kiemelendő, hogy az országok egy része kozmetikázza a járvány-adatokat, különböző okokból. Egyik ok lehet, a pánikkeltés megakadályozása, mert a döntéshozók úgy vélik, ha a COVID-19 miatt megbetegedett vagy elhalálozott betegek egy részénél egyszerű influenzát, vagy halál-okként másodlagos betegséget rögzítenek a rendszerben (így javítva a statisztikákat), akkor a tömeges pánik meggátolható. Ugyancsak ok lehet az adatok meghamisítására a kormány védelme, pontosabban felelősségének elkenése, hiszen ha egy adott országban kedvezőbb járvány-helyzetről adnak hírt (mint a szomszédos államokban), akkor ott az a kép alakul(hat) ki, hogy a legfelső vezetés ura a helyzetnek és csakis helyes döntéseket hoz.

koronavirus.gov.hu

Magyarország esetében eleve gyanús volt, hogy késett a területi adatok közzététele és sokáig nem is tudhattunk arról, hogy az egyes vidéki nagyvárosokban, településeken és megyékben milyen súlyos járvány-helyzet alakult ki. Aztán az is kiderült, hogy a kormányzati kommunikáció dacára egyáltalán nem kaptak/kapnak maszkokat és járványvédelmi eszközöket a háziorvosok, illetve a lélegeztető gépek száma is sántít, ráadásul azok fele eleve foglalt a járványhelyzet ELŐTT megbetegedettek miatt (akik nem is a koronavírus miatt foglalják ezeket a berendezéseket).

Szintén a tisztánlátást gátolja, hogy Magyarországra is igaz, amiről már szó esett, hogy sajnos itt is alig végeznek koronavírus teszteket, így könnyen lehetséges, hogy legalább tízszer annyi fertőzött van a valóságban, mint amiről a koronavirus.gov.hu kommunikál. (207)

Kíváncsiak vagyunk olvasóink véleményére is, a következő kérdéssel: