A koronavírus (SARS-CoV-2) és a COVID-19 európai megjelenése, sőt intenzív terjedése közepette óhatatlanul fókusz kerül az orvostudomány történelmi fejlődésére is. Felmerülhet bennünk a kérdés: mióta tud az emberiség egyáltalán tudatosan szembeszállni a járványokkal? Miért volt annyira védtelen Európa évszázadokkal ezelőtti társadalma a középkori fertőzésekkel és betegségekkel szemben? Miért tekinthető fejlettebbnek a sokkal régebbi ókor orvostudománya a későbbi (és így elvben fejlettebb) középkorinál?
Hippokratész
Ha az ókort vizsgáljuk, már a Krisztus előtti III. században találunk írott forrásokat arról, hogy mind Kínában, mind pedig a Hellász vidékein akadtak az emberi testre kíváncsi (annak belsejét is látni akaró) így boncolásokat végző "orvosok". Ilyen volt például a görög Hérophilosz (Kr.e. 335 - Kr.e. 280), aki a feljegyzések szerint Krisztus előtt 300 körül már több boncolást is végzett Alexandriában. Hozzá kötjük az idegek, illetve artériák és vénák első leírásait is. Ami az ókor orvosait illeti, két másik nevet feltétlenül meg kell még említeni, az egyik Hippokratész (Kr.e. 460 - Kr.e 377), a másik Galénosz (Kr.u. 129 - K.u. 216). Hippokratész (akinek esküszövegét ma minden orvosi egyetemről kikerülő hallgatónak meg kell tanulnia) az ókori Hellasz egyik leginkább elismert tudósa és az orvostudomány atyja volt. Galénosz bár a Kis-ázsiai Pergamonban született, ám Rómában lett korának leghíresebb orvosa. Több császár személyes gyógyítója lett és anatómiai munkái, testnedvekkel foglalkozó értekezései égészen a reformáció koráig meghatározóak maradtak.
A Nyugat-Római Birodalom 476 -ban omlott össze és a germán törzsek megjelenésével illetve saját államaik megszületésével (pl. Frank Királyság, Keleti Gót Királyság ... stb) egy új korszak köszöntött a világra: ez lett a középkor. Az új és kereken egy ezredéven át tartó időszak (476 - 1492) legerősebb összetartó erejét és legfőbb jellemzőjét a mindent uraló kereszténység adta. A keresztény egyház évszázadokon keresztül dogmatizálta Európa társadalmát, gátolva a tudományok fejlődését és így az orvostudomány továbblépését is. Így a gyógyítás megrekedt egy bizonyos szinten, még az ókor vívmányai is - Hérophilosz, Hippokratész és Galénosz munkássága is - nagyrészt feledésbe merült.
Michiel Jansz van Mierevelt festménye egy kora-újkori boncolásról
A középkori keresztény egyház kezdetben tiltotta a boncolásokat, így az orvoslás alapjait jelentő anatómia sem fejlődhetett tovább. A sebeket, háborús sérüléseket a borbélyok kezelték (mert csak nekik voltak éles eszközeik, vékony pengéik, sebollóik ... stb), a többi betegséget füstölőkkel, imákkal és érvágásokkal az ispotályokban "gyógyították" a szerzetesek. (Azt hitték, hogy a betegségeket a vérbe kerülő romlott anyag okozza, amit így le kell "csapolni" a beteg testből) Ilyen körülmények között óriási pusztítást tudott okozni Európában 1346-1353 között a pestis (dögvész, vagy fekete halál), majd 1495-500 közt a nagy Nyugat-európai szifiliszjárvány. (Mindkét megbetegedést baktérium okozza, előbbit a Yersinia pestis, utóbbit pedig a Treponema pallidum.) Közben megjelent a lepra is és a tbc is (szintén még a középkorban). A lepra (mely az ókor óta keserítette meg az életet), az XIV. század első felében százezreket betegített meg és a kontinens több pontján teremtett úgynevezett lepratelepeket.
A középkori orvosláshoz képest fejlődést és változást két nagy szellemi áramlat hozott: a reneszánsz és később a reformáció. A reneszánsz illetve humanizmus életre hívta az első európai egyetemek bővülését, így létrejöttek az első orvosi karok is. Petrarca itáliai munkássága az 1340-es években és az őt követő humanisták a korábbi Isten- és vallásközpontú világnézetet emberközpontú világnézetre cserélték. A megkérdőjelezhetetlenség (dogmatizmus) helyett lassan Európa egyre több pontján megjelent a világias gondolkodás, a kérdések nem kizárólag vallás-alapú magyarázatának igénye. (A párizsi Sorbonne 1257 -ben kezdte meg működését.) A világ kicsit kinyílt és az emberiség újra nyitottá vált az ókori bölcsek tanításaira.
Az új időkkel, a középkor végén egyre több helyen kezdtek megint boncolásokat: például a bolognai Mondino de Luzzi (1270-1326) már 1315-ben engedéllyel végezhetett boncolást, sőt arról tanulmányt is készíthetett. Ez a későbbi évtizedekben széles körben került az egyetemek orvosi karainak tananyagába. A padovai Alessandro Benedetti (1450-1512) anatómiai tantermekben végzett emberi testeken feltárásokat. Leonardo da Vinci (1452–1519) szintén boncolt, de ő elsősorban az emberi test ábrázolása céljából. A németalföldi Andreas Vesalius (1514-1564) már az újkor gyermekeként anatómiai tankönyvet is készített.
Az orvostudomány tehát a középkori keresztény egyház mindenhatóságának gyengülésével kezdett újra fejlődésnek indulni. Bár az egyház még ekkor is indított pereket tudósok ellen - mint Giordano Bruno és Galileo Galiei ellen (előbbit máglyára ítélték 1600-ban, utóbbi elzárásra kényszerítették 1633-ban), azért fokozatosan enyhült az egyház elnyomó szerepe. Innentől jelentek meg sorra az orvostudomány vívmányai, mint a mikroszkóp felfedezése (1590 - Zacharius Janssen), a vérkeringés megismerése (1616 - William Harvey), a baktériumok első leírása (1670 - Anton van Leeuwenhoek), a sztetoszkóp feltalálása (1816 - René Laennec) ... stb. Európa egyetemei a fejlődés kiindulópontjaivá váltak és a járványokkal szembeni harc is új szakaszába lépett: 1796-ban Edward Jenner jóvoltából az első himlőoltások is megvalósulhattak.
Az új korok találmányai dacára a járványok még a XIX. sőt XX. században is gyakran pusztították Európa lakosságát. 1830-ban a kolera söpört végig a kontinensen (az ókor óta sokadszorra), majd jött az első világháború nyomában (1918/19-ben) a spanyolnátha. A legutóbbi évtizedek egyik legveszélyesebb kórokozója az 1976-ban azonosított Ebola vírus lett (az afrikai Kongó Ebola nevű folyójáról elnevezve), 1976 óta sajnos többször fel-fel bukkant Afrikában, legutóbb 2013-2016 közt Nyugat-Afrikában, 11 ezer embert megölve.
A járványok elleni küzdelem tehát egy idős az emberiséggel. A legnagyobb epidémiák a középkorban pusztítottak (tízmilliókkal végezve), ám a középkor vége változást hozott és az egyház uralmát felváltotta a józan ész "uralma". Remélhetőleg ennek idejét éljünk napjainkban is, mely kor pár hónapja új feladvány elé állította a világ orvosait és tudósait, ez pedig a koronavírus lett.
/Ha érdekesnek találtad posztunkat, talán kíváncsi vagy előző írásainkra is: "Mi változik a járvány után" - melyben szavazhatsz is arról, hogy szerinted meddig tart még a járvány, és "Valós számokat látunk e a járvány kapcsán"./
***
